Lavandula angustifolia 'Hidcote' - közönséges vagy angol levendula

Ez az örökzöld, aromás illatú félcserje a mediterrán vidékekről származik, s egy kertből sem hiányozhat. A levendulát a rómaiak terjesztették el egész Európában, és míg náluk inkább szépségápolásra, illatosításra használták, addig Európában a kolostorok kertjeiben főleg gyógynövényként termesztették, elsősorban nyugtató, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő hatása miatt. Európában a levendulának többféle nemesített változata létezik, amelyek méretükben és színükben igen változatosak, de a fajok közül a francia és az angol levendulát termesztik és alkalmazzák a legnagyobb mennyiségben. Manapság Dél-Franciaországban Provance a levendulatermesztés fő központja, ahol a kozmetikai ipar használja fel a levendula erős aromájú olaját, amit lepárlással nyernek, s amely parfümök és kozmetikumok fontos alkotórésze. Magyarországon is található jelentős levendulaültetvény, mégpedig a Tihanyi-félszigeten, ahol száz hektáron terül el az "öreglevendulás", amelyet az 1920-as években telepítettek.

Ez a nálunk is télálló, virágzati szárral együtt kb. 30-60 cm magas növény bokros növekedésű, dúsan ágas cserje, melynek vékony szárain, július elején jelennek meg az első virágok. Virágai kékeslilák vagy mély-lilák, az álfüzérek a növény felső részén virulnak. Levelei keskenyek, szürkés-zöldek, aromásak. Szárított virágai sokáig elállnak, s nyugtató illatukkal és rovarűző tulajdonságukkal jó használatot tesznek a lakásban. A levendula akkor mutat igazán jól, ha nagyobb csoportokba ültetjük akár más növényekkel társítva, akár szoliterként. Ideális növény lehet teraszra is dézsába ültetve is.

Gondozása

Kellő gondozás mellett igen hosszú életű ez a nálunk is többnyire télálló cserje. A tápanyagokban viszonylag szegény, meszes talajokon is szépen fejlődik, de mindenképpen napos, meleg, lehetőleg védett helyet igényel. Virágzásának csúcspontja júliusra esik, de a később fejlődő szárakon még késő őszig hoz virágokat. Megfigyelések szerint riasztja a hangyákat és a levéltetveket, ezért a közelében lévő növények, pl. a rózsák nem hajlamosak annyira a tetvesedésre. Túlöntözését kerülni kell. Ősszel, a későbbi dúsabb fejlődés és a jobb hótartás érdekében érdemes kétharmadára visszametszeni az ágait, a fás részeit azonban ne vágjuk le. A kifejlett idősebb növények helyigénye elég nagy, akár 50-100 cm is lehet. Télen a tartósan mínusz 10°C alatti hőmérséklet sajnos károsíthatja a növényt.

Szaporítása

Dugványozással, esetleg magról vetve. A leendő dugványt úgy kell leszakítani, hogy azon az idősebb ágrészből egy ún. talpa is legyen.